Nagyjából 20 éve van jelen az Amway Magyarországon. Emlékszem, hogy mennyi várakozás és remény fűződött hozzá a kezdetekkor és aztán láttam azt is, hogy mennyien hagyták ott a céget. Az én véleményem szerint (ami ugyebár megengedett) nagyjából ugyanaz a képlet, mint mondjuk a HIT Gyüli esetében. Cirka egy ország lakosságának megfelelő számú taggal büszkélkedhettek (összesen és nem egy időben), aztán sokan felismerve, hogy bizony nem erről álmodtak, továbblépnek. Ettől még a vezetés, ami a csapdát és a hálót szövögeti marad, csak az ő keresetüket biztosító alsóbb szinteken nyomulók lépnek le. Ők ugyan megvilágosodnak, de ez nem változtat azon a visszavonhatatlan tényen, hogy a munkájukkal csak mások zsebét tömték és messze nem azt kapták, ami a mesében szerepelt.
Hogy ez miről jutott most eszembe? A lányomat és a párját meghívta ma magához egy kedves ismerősünk, aki évek óta próbálkozik az Amway-s cuccok eladogatásával és kiselőadott arról, hogy mennyire oké a dolog, megbánhatatlan, amit csak a lusta emberek nem akarnak vállalni és hagynak ott. Tulajdonképpen semmit sem változott a cég toborzószövege az elmúlt húsz évben. Csináld! Gazdag leszel! Okos leszel! Szép leszel és mellette javul a jellemed is! Te leszel a jövő EMBER-e! Evolúciós ugrás előtt állsz és belőled lesz az Új Emberállat! A csúcsragadozó! A világ a lábad előtt heverhet, miközben te jót teszel mindenkivel!.... stb
Megismertem sokakat, akik kipróbálták. Aztán nem akartak az Új Világ Emberállata lenni és leléptek. Nem lusták egyáltalán, mint ahogyan az Amway állítaná be őket. Egyszerűen ha élni és megélni szeretnének, akkor legkevesebb egy fő- és egy mellékállásra van szükségük az Amway mellett. Olyanra, ahol értéket teremtő munkát végeznek és a munkájukért cserébe ha gazdagság nem is vár rájuk, de biztos megélhetés igen. És a büszkeség és a kapott elismerés érzése, amikor egy-egy a kezük alól kikerülő munkájukat be tudják mutatni másoknak és elmondhatják: "Ezt én csináltam!" Most is tesznek pénzt mások zsebébe, nem is keveset, ez kétségtelen. De értelmes termelő munkát végezve. Igaz, azon is el kell gondolkozni, hogy amit megtermelnek (már hogyha nem pl. egy pékről vagy varrónőről beszélünk), az mennyire viszi előre a világot. Mobilok, kütyük, vacakok, műanyag-lomok.... Ez sem lehet az, amiről álmodik az ember.
Antropológiai kifejezéssel élve fejlődési csapdában vergődünk. Eljutottunk valameddig és megtanultunk használni mind kifinomultabb és összetettebb eszközöket. Mire pedig rájöttünk, hogy ezzel nem csak nem tettük boldogabbá magunkat, de a környezetünket is maximálisan kihasználtuk, már nincs visszaút. Elfelejtettük, hogy valamikor valaminek volt valódi értéke az élet anyagi és lelki területein egyaránt. Elfelejtettük azt is, hogy mit érdemes tenni, mivel és miképpen. A visszaútból csak nagyon kevesen látnak valamit a többség pedig csak egyre beljebb hajtja magát ebben a hálóban.
